Jégkorszak (film)
A Jégkorszak (eredeti angol címén Ice Age) a Blue Sky Studios és a 20th Century Fox nagysikerű, egész estés animációs filmje 2002-ből. 2006-ban bemutatott folytatása a Jégkorszak 2: Az olvadás, 2009-ben bemutatott folytatása a Jégkorszak 3: A dínók hajnala címet viseli.
Szereplők
A szereplők mindannyian prehisztorikus állatok, néhány korai ember kivételével (akiknek neandervölgyi-jellegű arcvonásaik vannak, ugyanakkor nem beszélnek, technológiájuk kezdetleges). Az állatok képesek beszélni, megértik egymást, hangjukat színészek adják. Megjegyzendő, hogy a film, akárcsak számos más, az őskori életet középpontba helyező produkció, csak enyhén tartja magát az egyes korszakok szabályaihoz, mivel számtalan faj, melyeket együtt lát a néző a vásznon, sosem éltek egyazon időben vagy térben.
Manfréd
Sid John
Diego
Soto
Zeke
Lenny
Carl
Frank
Történet
Jön a jégkorszak, az ősállatok pedig nagy tömegben indulnak el dél felé. Egyedül egy mogorva gyapjas mamut, Manfréd (Ray Romano/Szabó Sipos Barnabás) száll szembe az áradattal, hogy távol lehessen a világ zajától. Nemsokára azonban kényszerű útitársra lel: Sidet, a nagyszájú, de ügyefogyott földi lajhárt (John Leguizamo/Geszti Péter) társai nem ébresztették fel (elmondásából kiderül, hogy ilyesmire már korábban is volt példa…), majd az eledelük bemocskolásával és részleges elfogyasztásával két felbőszített Brontotherida vette üldözőbe.
A „sportvadászokat” gyűlölő Mafréd megvédi Sidet, de együtt egy szakadékba csúsznak, és a biztonságát továbbra is féltő Sid jobbnak látja Manfréddel – illetve, ahogy elnevezi, Manival – tartania. Eközben az ősemberek által megritkított, öttagú kardfogútigris-klán bosszúra készül. Soto, a vezér (Goran Visnjic) Diegóra (Denis Leary/Berzsenyi Zoltán) osztja azt a feladatot, hogy míg a csapat eltereli az emberek és kutyáik figyelmét, lopja el a kis táborhelyről az egyetlen csecsemőt. Ő ezt meg is tenné, azonban a baba anyja kétségbeesésében inkább a folyóba veti magát a pólyással együtt.
A vízesésen lezuhant, kimerült asszonynak csak arra marad ereje, hogy a gyereket partra tegye, majd eltűnik a habokban. A bámulatból felocsúdva az éppen arra járó Sid és Manfréd között konfliktus alakul ki. A mamut ugyanis szíve szerint sorsára hagyná az eljövendő vadászt, Sid viszont vissza akarja vinni őt a sziklafal tetején álló táborba. Ekkor bukkan fel Diego, akit a bosszúszomjas Soto küldött a gyerek után, kudarc esetén nem sok jóval kecsegtetve. A kardfogú felajánlja, hogy visszaviszi a gyerkőcöt, aminek meg is lenne az az alapja, hogy Sid képtelen felcipelni a falon, de Manfréd érthető okokból nem bízik benne. Amikor azonban hármasban feljutnak, csak a tábor hűlt helyét találják meg, ugyanis a tigrisek bandáját üldöző férfiak azt elhagyták.
Diego tudja az utat, de eleinte tőrbe akarja csalni Sidéket, hogy eljuttassák a csecsemőt a tigrisek búvóhelyére. A ragadozótól továbbra is tartó Manfréd végül beleegyezik, hogy családja után vigyék a kicsit. Út közben számos kalandot élnek át: élelmet szereznek a túlélésre gyúró kamikaze-dodóktól, korcsolyáznak, jégcsúszdáznak, Sid megtanul tüzet csiholni, Manfrédot hatalmukba kerítik a mamutvadászatot ábrázoló emberi barlangrajzok – talán az ő családjával is ez történhetett… Diego egyre inkább úgy érzi, barátokra talált. Amikor pedig Mani saját életét kockáztatva megmenti egy vulkánnál, végleg győz benne a jó, és felkészíti őket a tigrisek csapdájára. A harcban Soto ugyan elpusztul, de Diego is látszólag élettelenül terül a földre, míg a többi kardfogú szétszéled.
Sid és Manfréd időben érik el a szorost, még mielőtt azt elzárná a hó. A keresést épp feladó emberek ámulva nézik, amint a csecsemőt egy mamut és egy lajhár visszaszolgáltatja nekik… Sőt, a végén még a magához tért Diego is felbukkan. A három barát együtt indul el délre.